E csoport	PONT		F csoport	PONT		G csoport	PONT		H csoport	PONT
1	FC Basel	0	1	Hapoel Tel-Aviv	0	1	AJ Auxerre	0	1	FK Partizan	0
2	Bayern München	0	2	Ol. de Marseille	0	2	Real Madrid	0	2	Arsenal FC	0
3	AS Roma	0	3	Spartak Moskva	0	3	AFC Ajax	0	3	SC Braga	0
4	CFR 1907 Cluj	0	4	MSK Zsolna	0	4	AC Milan	0	4	Shaktar Donetsk	0

CSOPORTMÉRKŐZÉSEK

1. JÁTÉKNAP :   2010.09.14 (KEDD)

FC Twente - Inter lekérésre

Werder Bremen - Tottanham Hotspur lekérésre

Olympique Lyon - FC Schalke 04 lekérésre

SL Benfica - Hapoel Tel-Aviv lekérésre

jegykiszállítási díj: 4.000Ft/foglalás
érdeklődés és foglalás:
Kubatov Gábor gabor@pegazus.hu
tel: 061-3171644 113-as mellék

Végre együtt szurkolhat több ezer szurkolóval együtt élőben a bajnokok ligája mérkőzésein, és megtekintheti a bajnokok ligája legjobb játékosait. De hogy szerezze meg a bajnokok ligája jegyeket? Semmi gond! bajnokok ligája szurkolóként ne halassza el a bajnokok ligája mérkőzéseinek megtekintését élőben. Vásárolja meg a bajnokok ligája jegyeket azonnal, és biztosítsa helyét a stadionban. Mi a legjobb belépőjegyeket biztosítjuk a bajnokok ligája meccseire, még akkor is, ha az adott mérkőzés hivatalosan már "sold out". Egyszerűen foglalja be jegyét, és készüljön fel a magával ragadó élményre a többi bajnokok ligája szurkolóval együtt. A Pegazus Sport Tours eljuttatja Önt a meccsre!

Bajnokok Ligája

A Bajnokok Ligája elődje, a bajnokcsapatok Európa-kupája (BEK) 1955-ben indult világhódító útjára. Azóta rendezi meg rendszeresen az UEFA évről-évre az európai elit klubcsapatok tornáját, amely során minden évben eldől, melyik csapat a legjobb a legjobbak között. A megtiszteltetésen kívül a győzelem nem kevés pénzjutalommal is jár. A torna az 1992/93-as szezonban vette fel a Bajnokok Ligája nevet, és ezzel együtt a rendszer is átalakult. Az UEFA bevezette a korábban csak világversenyeken használt csoportküzdelmeket, amivel izgalmasabbá, nem utolsó sorban pedig még nagyobb üzletté tette az addig egyenes kieséssel működő legnagyobb európai kupasorozatot. Kezdetben egy selejtező, valamint két egyenes kieséses kört követően két négyes csoportban folytak a küzdelmek, melyek első két helyezettje vívta ki a jogot a döntőbe jutásra.
Az első döntőt a Barthezzel, Völlerrel, Desailly-jal, valamint Deschamps-pal felálló Marseille nyerte, a döntőben felűlmúlva az akkori rettegett AC Milan csapatát. Nem kis meglepetésre 1993. május 26-án, a müncheni Olimpiai stadionban a franciák diadalmaskodtak 1–0 arányban.
A második szezon az AC Milan főszereplésével folytatódott. Az olasz csapat szó szerint végigrohant Európa legjobb csapatain. A előző évben a Marseille csapatával BL-t nyerő Desailly átigazolásával igencsak jól jártak, hiszen a francia szerezte meg a negyedik gólt és ezzel szúrta bele a végső tőrt a Barcelona játékosaiba. Az athéni döntő végül 4–0-s Milan fölénnyel ért véget.
A harmadik évad az előző évek döntőihez hasonlóan a Fabio Capello által vezetett AC Milan főszereplésével zajlott. Ám nem sikerült a címvédés az olaszok számára, ugyanis a döntőben beigazolódott, amit a csoportkörök során már sejteni lehetett, az Ajax lett a BL győztes. Annak ellenére, hogy a holland éllovas csapat az egész sorozat alatt mennyire magabiztos teljesítményt nyújtott, a döntő csupán egy hajszálon múlott. Az egyetlen, a győztes gólt mindössze a 84. percben szerezte meg a csereként beállt Kluivert.
A negyedik BL ismét olasz győzelmet hozott, ám ezúttal a Milan még a csoportkörökig sem jutott el. Sokáig úgy tűnt, az Ajaxnak sikerül a címvédés, de a döntő fordulatot hozott. A 40. percig a Juventus vezette a mérkőzést, de a hollandoknak sikerült egyenlíteni. Végül a tizenegyes párbaj a zebrák 2–4-es győzelmét hozta meg.
Az ötödik szezonban már az elődöntőben megismétlődött a tavalyi döntő párosítása, amiből ismét a Juventus csapata kerekedett felül végül 6–2-es összesítéssel. Ám a finálé nem az ő szerencséjüket hozta, mivel a másik ágon döntős Dortmund csapata 3–1-re legyőzte az akkori címvédő olaszokat. A mérkőzést Puhl Sándor vezette.
A hatodik kiírásban megismétlődhetett volna ismét a német-olasz párharc, de a dortmundiakat végül a spanyol Real Madrid csapata kiejtette. A fináléban a Juventus ismét csak az ezüstéremnek "örülhetett", a királyiak győztes gólját a montenegrói Mijatović szerezte.
A hetedik szezon döntője volt az egyik legdrámaibb finálé. A Manchester United 90 percig 1–0-s vesztésre állt a német Bayern München csapata ellen, ám ekkor előbb Sheringham egyenlített a 91. percben, majd Solskjær a hosszabbítás 3. percében megszerezte a győztes találatot, amivel az angolok akkori második címüket szerezték meg.
A nyolcadik BL szezonra az ezredfordulón került sor. Európát ekkor egyértelműen a spanyol klubbok uralták, mivel az elődöntő 4 csapatából 3 az Ibériai-félszigetről való volt. A spanyol házi döntőt végül a Real Madrid csapata nyerte. Ez volt akkor a 8. elsőségük.
A kupasorozat kilencedik évében a Bayern München tett arról, hogy ne folytatódjon tovább a "spanyol uralom". A fináléban csak tizenegyesből tudtak betalálni a csapatok. A rendes játékidőben 1-1 értékesített büntető volt, ami után a végső győzelmet is ilyen módon döntötték el. A bajorok végül 5–4-re múlták felül a Valenciát.
A tizedik évadban már senki se tudta megállítani a 9. győzelmére hajtó madridiakat (mellesleg a negyeddöntőben ismét összetalálkoztak a Bayernel, valamint az elődöntőben a rivális Barcelonával). Ismét német-spanyol döntőt rendeztek, de ezúttal a Leverkusen képviselte a németeket.
A tizenegyedik kiírásban már az olasz csapatok domináltak. A kupát végül az AC Milan csapata nyerte a döntőben 0–0-s eredmény után végül tizenegyesekkel 3–2-re felülmúlva a Juventust.
A tizenkettedik idényben igazi csillaghullás volt. Már a legjobb 16 csapat között kiestek olyan csapatok mint az előző évi döntős Juventus, a 3 éve győztes Bayern München valamint a Manchester United. A nyolcaddöntőben is voltak meglepetések. Kiesett a címvédő AC Milan (4–1-es hazai győzelem után idegenben 4–0-ra alulmaradtak a Deportivo ellen), a remeklő - akkori kétszeres francia bajnok - Lyon, a kupahalmozó Real Madrid valamint a londoni párharcban alulmaradó Arsenal. A kupát végül a José Mourinho vezette portugál FC Porto csapata nyerte.
A tizenharmadik szezon fináléja ismét drámaira sikeredett. Az isztambuli döntő első félidejét az AC Milan csapata 3–0-s előnnyel abszolválta, majd a második félidőben rövid 9 perc alatt ledolgozta hátrányát a Liverpool és végül tizenegyespárbajban 3–2-re győzni tudott.
A tizennegyedik BL szezonban úgy tűnt az Arsenal fiatal kerete beérik egy európai kupasikerre. Ám az utolsó mérkőzésen 1–0-s hátrányból 2–1-re fordítva végül a Barcelona csapata diadalmaskodott.
A tizenötödik évad "angol uralmat" hozott. Viszont a kupát végül egy olasz csapat hódította el. A két évvel ezelőtti döntő megismétlését most az AC Milan csapata hozta sikeresen így megszerezvén 7. európai elsőségüket.
A tizenhatodik kiírásban folytatódott az angolok dominanciája, és a végső győztes is a szigetországból került ki. Az ekkor triplázni tudó Manchester United végül büntetőkkel (6-5) győzte le szintén angol vetélytársát a Chelseat.
A tizenhetedik szezonban majdnem megismétlődött a tavalyi finálé, ám a 2007-es szezonhoz hasonlóan 3 angol klub mellett a 4. nem angol csapat, nevezetesen a Barcelona jutott fel a csúcsra, a klub történetében immár harmadszor.

Lebonyolítása

A Bajnokok Ligája minden évben selejtezőkörökkel kezdődik, melyekből összesen három kört rendeznek. A klubcsapatok attól függően kerülnek be a selejtezőkörök valamelyikébe, hogy az UEFA-együttható alapján az adott ország bajnoksága hányadik helyen áll (megj.: az együttható az ország klubcsapatainak sikereitől függ).

A selejtezőkből 16 csapat kvalifikálhatja magát a csoportkörbe, ahova további 16 csapat az előző évi bajnokságban elfoglalt helyezésétől függően automatikusan bekerült. A csoportkörben nyolc négy csapatból álló csoportra osztják fel a résztvevőket. Feltétel, hogy az első négy csoportba (ún. piros csoportok) valamint az utolsó négy csoportba (ún. kék csoportok) egy adott országból (négy klub esetén) bejutott csapatok számának aránya 2:2 (vagy három csapat esetén 2:1) kell, hogy legyen. Ezt a feltételt a TV-közvetítések miatt rendelte el az UEFA. A csoportkörök során hat fordulót rendeznek, melyek alatt egy csoporton belül mindegyik csapat kétszer játszik mindegyikkel, egyszer otthon egyszer pedig idegenben.

A csoportok első két helyezettje jut tovább a legjobb 16 közé, vagyis a nyolcaddöntőben, a csoportharmadikok pedig az UEFA-kupában folytathatják. A nyolcaddöntőben feltétel, hogy egy országból két csapat nem találkozhat egymással, valamint a csapatok nem kaphatnak olyan ellenfelet, amely a saját csoportjában vele megegyező pozícióban végzett (tehát első elsőt, második másodikat). (megj.: A negyeddöntőben, és utána már nem érvényesek ezek a szabályok.) A legjobb 16 között minden csapat két mérkőzést játszik (egy ellenféllel). A két találkozó góljai összeadódnak és az a csapat jut tovább a negyeddöntőbe, amelyik több találatot szerzett. Ha két klub egyenlő gólaránnyal áll a két lejátszott mérkőzés után, akkor az idegenben lőtt (több) gól szabályát alkalmazzák. Viszont ha ez sem dönt, akkor hosszabbítással folytatódik a játék, legvégső esetben pedig 11-esekkel dől el.

A döntő már csak egy mérkőzésből áll, melyet a szezon elején már előre kiírt stadionban játszanak le.

Győztesek

• 2008–2009 FC Barcelona
• 2007–2008 Manchester United
• 2006–2007 AC Milan
• 2005–2006 FC Barcelona
• 2004–2005 Liverpool FC
• 2003–2004 FC Porto
• 2002–2003 AC Milan
• 2001–2002 Real Madrid
• 2000–2001 Bayern München
• 1999–2000 Real Madrid
• 1998–1999 Manchester United
• 1997–1998 Real Madrid
• 1996–1997 Borussia Dortmund
• 1995–1996 Juventus
• 1994–1995 Ajax Amsterdam
• 1993–1994 AC Milan
• 1992–1993 Olympique de Marseille
• 1991–1992 FC Barcelona
• 1990–1991 FK Crvena Zvezda
• 1989–1990 AC Milan
• 1988–1989 AC Milan
• 1987–1988 PSV Eindhoven
• 1986–1987 FC Porto
• 1985–1986 Steaua Bucureşti
• 1984–1985 Juventus
• 1983–1984 Liverpool FC
• 1982–1983 Hamburger SV
• 1981–1982 Aston Villa
• 1980–1981 Liverpool FC
• 1979–1980 Nottingham Forest
• 1978–1979 Nottingham Forest
• 1977–1978 Liverpool FC
• 1976–1977 Liverpool FC
• 1975–1976 Bayern München
• 1974–1975 Bayern München
• 1973–1974 Bayern München
• 1972–1973 Ajax Amsterdam
• 1971–1972 Ajax Amsterdam
• 1970–1971 Ajax Amsterdam
• 1969–1970 Feyenoord
• 1968–1969 AC Milan
• 1967–1968 Manchester United
• 1966–1967 Celtic Glasgow
• 1965–1966 Real Madrid
• 1964–1965 Internazionale
• 1963–1964 Internazionale
• 1962–1963 AC Milan
• 1961–1962 Benfica
• 1960–1961 Benfica
• 1959–1960 Real Madrid
• 1958–1959 Real Madrid
• 1957–1958 Real Madrid
• 1956–1957 Real Madrid
• 1955–1956 Real Madrid